Mostanában, a neten futó MET-gálás képek kapcsán jutott eszembe Jared Leto egyik eddigi legjobb filmje, melynek a drogfüggőség kialakulása, a gyógyszerektől várt kiút a nehézségekből, felemelkedés és bukás a témája. 

A végeredmény egy film, amely képes megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját, beleég a fejekbe, szívekbe. Döbbenet és némaság az érzelmektől, gondolatoktól, a gondolatok súlyától.

A film egy fiatal pár, barátjuk és egyikük édesanyjának a sorsát követi nyomon, hónapokon, évszakokon keresztül. Egy sokkoló film született, melyet ajánlani tudok mindenkinek, aki „kacérkodik” a drogok használatával, vagy az illegális fogyasztószerektől várja a gyors, rövid fogyást és a „világmegváltást”.

A történet Coney Islandon játszódik, régi lepusztult bérházak közt. Harry Goldfarb (Jared Leto) rendszeresen eladja édesanyja televízióját egy uzsorásnak, aki azt mindig visszavásárolja, hiszen amióta egyedül él a tévézés az egyetlen szórakozása. A pénz heroinra kell, melytől a barátjával (Tyrone - Marlon Wayans) közösen kábulnak be. Arról álmodoznak, hogy gazdagok lesznek és üzletet nyitnak, azonban a tervek csak tervek maradnak. Gondolataik rendre belevesznek a kábítószer okozta bódultságba.

A film másik fonala Harry édesanyjának a lassú leépülését mutatja be. Sara Goldfarb (Ellen Burstyn) mindennapjait férje halála óta a tv nézés és a bon-bon
majszolás teszi ki. Nyugalmát egy telefonhívás zavarja meg: lehetőséget kap, hogy szerepeljen kedvenc TV Show-jában. Hirtelen előkerül egy piros ruha, amely régi életét szimbolizálja, amikor még férje is élt és tökéletes volt minden. A ruha, amely alkalmas, hogy megjelenjen benne nyilvánosság előtt és arra ösztönzi, hogy felhagyjon addigi életével. A ruha, ami csak a háta közepéig ér fel, és fogyókúrára sarkalja.
Elkeseredésében orvoshoz fordul, aki felír neki fogyasztó tablettákat.

A nő elveszti a kontrollt a gondolatai felett, szétszórt és zavart lesz. Hallucinációk gyötrik és elindul az őrület felé. Az álmokból rémálmok lesznek.
A filmet megjelenése óta vetítik pécsi fiataloknak, a drog prevenciók keretében. „Egyszerre megindító és kőkemény.” – mondta róla az ismerősöm, aki nap, mint nap szembesül a valósággal, melyet a film tár elénk. A rendező filmjeinek képi világa és vágása meglehet először kicsit zavaró és összefüggéstelennek tűnik, de a végére eléri célját és jöhet a jól megérdemelt katarzis, melyet mindenki saját maga kell túléljen.

Jared Lato azonban nem csak kábítószerfüggőként vagy transzvesztita Rayonként tud hitelesen alakítani, hanem a 30 Seconds to Mars nevű rock együttes frontembereként is számtalanszor megmutatta már kivételes tehetségét.

Képek forrás: imdb