1. Az Allonge-paróka hosszú, szőke, vörös vagy barna loknikkal díszített paróka, melyet 1680 körül kezdtek el hordani. Igazán divatossá XIV. Lajos francia király tette. 1700 tájától fehérre púderezték. Ebben a formájában lett a francia forradalomig a főnemesség férfi „frizurája”. 1715 után, XIV. Lajos halálával kiment a divatból. Egyes hivatali tisztségek viseletébenében a mai napig megmaradt.
2. Az amazonruha nem más, mint lovaglóruha nőknek. A kifejezés a görög mitológiából származik, a lovas harcos nők viseletére utal. A 18. században használták először sportruházatként, mely mindig az aktuális divatvonalaknak megfelelő kidolgozású, de a férfiruházatból vett ruhadarabokat és kiegészítőket is használ. Különösen a 19. században volt népszerű viselet, alatta általában térdig érő nadrágot hordtak, akár vadbőrből is.
3. Az Arafat-kendő egy négyszögletű fejkendő (keffijeh) erőteljes, szövött geometrikus mintával, szövött geometrikus mintával, melyet az agal (fejgyűrű) rögzít a fejre. Európában a palesztin felszabadító szervezet alapítója, Jasszer Arafat tette népszerűvé. A '70-es években a fiatalok nyakban vagy vállon viselték.
4. Az Attila egy szabott derekú, testhez álló, hosszú dolmány, amelyet a 18. század végén kezdtek a magyarok viselni. Az elnevezés a 19. század első negyedében keletkezett, amikor az Atilla hun király nevéből alkotott „Atillamente” szerkezet közszóvá vált. A zsinóros atilla a reformkorban nemzeti viseletté vált, és női változata is volt. Az 1840-es években divatba jött a majdnem könyékig felhasított és hurokzsinórral összekapcsolt bő ujjú változat, amelyet Kossuth Lajos is viselt. Az atilla szó 1850-től a magyar huszárok dolmányának hivatalos neve lett. A 20. század elején a magyar testőrség és huszárság díszruhájának része volt. 
5. Az ágyékkötő valószínűleg a létező legrégebbi ruhadarab. Lényegében három variációja létezik: a lazán leomló, övre rögzített, a lábak között áthúzott vagy az átkötős fajta. Első nyomai pl. kelet-ibériai barlangrajzokon láthatók. Ókori kultúrákból is ismert a művészien kötött vászon ágyékkötő, különösen Egyiptomból. Az antik görögök sportoláskor a rómaiak pedig munkaruházatként is viselték. Sok természeti népcsoport alapvető ruhadarabja volt védő és díszítő funkcióval egyaránt.
6. Bandelier francia eredetű szó, eredetileg a lőporos és tűzszerszámos zacskó ráakasztására szolgáló öv. A 16-17. században a vállon és a mellen, ferdén átvetve szíj, a kard és a tölténytáska hordozására használták. A 17. században a civil ruházatba is bevonult, mint kardtartó öv. A szó másik értelmes, ettől eltérően a bandelier-csík, mely a nyakkendőn egy magában álló, széles csíkminta, melynek a nyakkendő megkötésekor megfelelően kell feküdnie a csomó alatt.
7. A báslik török eredetű, közvetlenül a fejen lévő, hosszú oldalrésszel rendelkező fejfedő, melyet a fej vagy a nyak köré tekernek. A kaukázusi népviselet része; Oroszországban és a Balkán-félszigeten manapság is népszerű (jellemzően katonai sapka). 1805 és 1810 között, valamint 1870 körül divatos női viselet volt. Az 1930-as években rövid ideig sísapkaként viselték.
8. Az abálás hús- vagy zöldségféléknek előzetesen vízzel való párolása, hogy a további elkészítésre alkalmasabbak legyenek, azaz részint porhanyóbbakká váljanak, részint a nehezebben emészthető alkatrészekből veszítsenek. Az az eljárás, amikor nem forralással, hanem csak 80-90 °C-on főzünk valamit, például a hurkaféléket.
9. Az abakusz ókori (valószínűleg mezopotámiai) eredetű egyszerű számolási segédeszköz. Rudakon, drótokon vagy hornyokban ide-oda mozgatható golyókat tartalmaz. Az egy-egy rúdon lévő golyók helyzete egy-egy számjegyet, a rudak egy-egy helyi értéket jelentenek. Így egy hatsoros (hat rudat tartalmazó) abakuszon a legnagyobb ábrázolható szám a 999 999. Az összeadás és a kivonás igen egyszerűen és gyorsan elvégezhető abakusszal, a szorzás és az osztás sokkal körülményesebb. Az abakusznak igen nagy előnye, hogy az analfabéták is tudtak vele számolni.
10. Alhambra-váza az a mór agyagedény, melyet a XVI. században az Alhambra palotának egyik pincéjében több hasonló edénnyel együtt találtak és most Granadában őriznek. Az edény 136 cm. magas; formája egyszerű, alul tompa hegyben végződik, nyaka nyolcszögű kehely széles lapos szárny alakú fülei vannak. Az edényt sárgásfehér mázon aranysárga, világoskék s fehér fémfényű; csillogó díszítések és írásos szalagok fedik. A spanyol-mór agyagművességnek ez a legremekebb alkotása, az iratok szerint a XIV. századból való.
11. 

Forrás: web